Már megint egy szellem van a fürdőszobában, dúdol, ha behajtom az ajtót.
Egy februári vasárnap délelőtt költözött be, bár nem tudom, talán már szombat este is itt lehetett.
Nem tudhatom, tegnap már nem volt erőm zuhanyozni, tampont is reménykedve nem cseréltem, hátha kibírja így az estét már az ötödik napon.
Mit is teremtett Isten az ötödik napon?
Megtöltötte a vizeket és az eget, halak és madarak pattantak ki óriás ujjbegyéből.
Talán valahol ők a legszabadabbak mindannyiunk közül, legalábbis megalkotva mindenképpen úgy lettek.
Irigylem áramvonalaikat, kecsesek mind természetes közegükben, elesettek a földön.
Ki elesett még a földön? Mi VAN HA AZ EMBERt, sem a szárazföldre tervezték?
Na de térjünk vissza a szellemhez a fürdőben.
Épp a kinti mamuszom vettem fel, reggeli tamponcsere után (egyébként kibírta), s belöktem az ajtót, hogy hozzáférjek a kabátomhoz.
Különös dúdolás jött a zuhanytálca felől – nem emlékszem már jól, de talán nyöszörgésnek indult és csak általános optimista hozzáállásom javította fel a körülményeket.
De ha jobban belegondolok, talán nem is szellem, hanem egy időhurok és egy alternatív tegnapban igenis zuhanyoztam este, mert olyankor néha én is dúdolok, és abban az univerzumban vagy dimenzióban most van este és magamat hallottam.
Valószínűleg ezért ijesztett meg.
Nincs rémítőbb, mint meghallani magadat, főleg, amikor meztelen vagy és nincs más ott rajtad kívül és csak úgy csúsznak ki a gondolatok, mint Isten ujjbegyéből a halak meg a madarak az ötödik napon.
De sajnos Isten és ember között a legnagyobb, legalábbis az én nézőpontomból a legszembetűnőbb különbség az, hogy az ember gondolata egyáltalán nem teremt, illetve nem arra használja, hogy teremtsen.
Aki alkot – ríkat vagy nevettet, az az én szememben valahol már félisten.
Ezek a félistenek köztünk járnak, ugyanúgy meztelenül dúdolnak a zuhanytálcában, amikor azt hiszik, senki sem hallja.
Ergo nem szellemem van, hanem félistenem.
Megkérdem majd tőle, mi a legszomorúbb dolog szerinte manapság, már ha egyáltalán találkozunk még és a bennem lakó félisten nem némult-e meg örökre a felfedezettség rémisztő mibenlététől.

Ui.: A kép egy különösen ronda halat ábrázol.

Uui.: Ez egy álmos februári vasárnap készült, igaz történet alapján.