- avagy mentális segítség nekem az önkéntes karantén alatt.

Feljegyzések az egérlyukból

Feljegyzések az egérlyukból

Drága Borcsa - levél az első kutyámhoz

2020. április 24. - Azile.Csagrof

Emlékszem, amikor Gyuszi elhozott a menhelyről, az első gondolatom az volt, milyen csúnya kutya vagy. Fókafejű, hordótestű, pipaszár lábú kis korcs, bocibarna, bamba szempárral. Kislány voltam és a szép dolgokat szerettem, a hagyományosan szép dolgokat. Emlékszem, volt hogy felemeltem a füled, és…

Tovább

Karantén top 10 pillanat - 2. rész

Illusztrálja: Michael Scott

Az első részt, ha valaki kimaradt volna, itt lehet megtekinteni: Karantén top 10 - 1. rész.  Most pedig, ahogy megígértem, íme a folytatás, a maradék 5 legkedvesebb, legkifejezőbb pillanat számomra az önkéntes karantén eddigi 30 napjából: # 5 Amikor egy értékes ember visszatért az életembe Még…

Tovább

Karantén top 10 pillanat - 1. rész

illusztrálja: Michael Scott

Így a harmincadik nap alkalmából arra gondoltam, sorba szedem az önkéntes karanténunk számomra 10 legkedvesebb, legkifejezőbb pillanatát. Nehéz 10-et kiválasztani, főleg, hogy a tegnapelőtti napot sem tudnám precízen felidézni, azt megmondani elsőre, hogy milyen nap volt - szerda vagy vasárnap,…

Tovább

Húsvéti bepörgés

Úristen! Hogy én mit műveltem az elmúlt napokban... Eltelt a Húsvét. Nem volt egy tiszta pillanatom, de a sok száraz rosé és cenzúrázott élvezetek mellett lelkem a konyhában kezdett igazán szárnyalni. Házias Azile főnixként támadt fel poraiból és a "rendeljünk inkább pizzát" hozzáállást kútba…

Tovább

Ingoványos jövő

Fogalmam sincs, hogy hányadik nap van.Tegnap voltunk Lidlben és vettünk 6 üveg pestót. Mi innentől kezdve már megleszünk. Megmutattam Dávidnak a blogot, úgy megörültem, hogy a Koronás mindennapok és szeparációs szorongás címlapra került. Enyhe késztetést érzek most arra, hogy elkezdjem cenzúrázni…

Tovább

Minden olyan más, mégis ugyanaz

A mai napom eddig tömény rémületben telt. Dávid levágta a szakállát. És akkor most egy kis kitérő: én nem vagyok szakállpárti, nekem mindig a babapofik jöttek be, esetleg enyhe borosta, körvonalazódó, homályos szakáll. Szidtam én, hajj, de sokszor, sziszegtem, hogy szúr, hattyú halálát játszottam,…

Tovább

Mi lett végül a fürdői lidérccel?

Van ám a korábbi agymenésnek folytatása is! Szeretem magamról azt gondolni, hogy verset is tudok írni, hát íme: megkérdeztem végül fürdői lidércem,mi a legszomorúbb dolog manapság.„valaki jár a fák hegyén”kezdte dúdolni a nótát: úgy volt, hogy koszorú jön majd,büszke halántékom átölelve,az…

Tovább

Koronás mindennapok és szeparációs szorongás

Tegnap történt, hogy a kapcsolatunk Dáviddal érdekes elfajzásról kezdett tanúskodni.  Kicsíptem magam: megfésülködtem, felvettem egy igazi nadrágot, sőt melltartót! is, tiszta felsőt, zoknit - de nem álltam meg, a zoknira még cipőt is húztam. Nagyon izgatott lettem, egészen normális volt a…

Tovább

Egy korábbi agymenés felelevenítése

Már megint egy szellem van a fürdőszobában, dúdol, ha behajtom az ajtót.Egy februári vasárnap délelőtt költözött be, bár nem tudom, talán már szombat este is itt lehetett.Nem tudhatom, tegnap már nem volt erőm zuhanyozni, tampont is reménykedve nem cseréltem, hátha kibírja így az estét már az ötödik…

Tovább

Csírázó konfliktusok

Ha jól számolom, mi most tartunk az önkéntes karantén 23. napján.A hajam 3 napig két copfba fonva hagytam, ma kibontottam, ezért egész nap bárányfejjel ülök a kanapén. Hiba volt.  Dolgozgatok, telnek a hétköznapok, illetve nem is ez a jó kifejezés - teljesen összefolynak. Érzem magamon, hogy a…

Tovább
süti beállítások módosítása