Az első részt, ha valaki kimaradt volna, itt lehet megtekinteni: Karantén top 10 - 1. rész. 

Most pedig, ahogy megígértem, íme a folytatás, a maradék 5 legkedvesebb, legkifejezőbb pillanat számomra az önkéntes karantén eddigi 30 napjából:

# 5

Amikor egy értékes ember visszatért az életembe

Még viszonylag az elején jártunk, talán kicsit több, mint 1 hét telt el akkor, amikor előzetes emailváltások után találkoztam apukámmal - persze tisztes távolból, csak a kapunál, se ölelés, se puszi.

Ez persze így elsőre nem túl nagy dolog, de a történethez hozzátartozik, hogy ezelőtt másfél éve láttam utoljára. :)
A kezdeti korona-para adott egy löketet ahhoz, hogy kitörjek ebből az érzelmi börtönből, amibe a kapcsolatom az apámmal helyezett. Illetve ez így nem pontos megfogalmazás, én száműztem magam oda, mert ragaszkodtam a sérelmeimhez, szorongattam mint gyermek a játékát - ez az enyém, ez határoz meg engem, ez nekem szerves részem!

Pedig nem az. :) Így ledobtam a csomagot, s kinyúltam nemzőm felé, szeretettel és elfogadással.
Nagyon jól esett újra látni őt, biztos lesz folytatása ennek a bimbódzásnak a járvány után.

# 4

Amikor címlapra került egyik bejegyzésem

A negyedik legkedvesebb pillanatom az volt, amikor megláttam az emailt, hogy a Koronás mindennapok és szeparációs szorongás címlapra került.

Nem nagyon tudom, ez hogy működik, de kellemes meglepetés volt, hogy egy ilyen kis személyes blogot kiraktak. Megtisztelőnek éreztem, feldobott, s látom, azóta picit többen is vagyunk itt. :) (üdv nektek egyébként)

# 3

Amikor koccintásba fajult a meeting

Heti örsgyűlések, kezdetben Skype-on, most már Microsoft Teamsen. Az első vagy a második csapatmeetingünk volt itthonról, délután 3 körül. Úgy rémlik, ez abban az időszakban volt, amikor már felfogtuk és megértettük, mit jelent a karantén, de még nem bolondultunk bele. 

Mi 5-en dolgozunk szoros együttműködésben, így hát eléggé családias hangulatban telt az értekezlet, eleinte még nem vállaltuk sminktelen arcunk és az otthoni szerkónk, majd ahogy oldódott a hangulat, s a munka részével végeztünk, szép lassan, egyesével mind bekapcsoltuk a kamerát.
Végül úgy ítéltük meg, hogy már nagyon a munkaidő vége felé járunk, úgyhogy előkerültek azok a bespájzolt borok mindenkinél.

Szóval koccintottunk egyet a kamerába, s ittunk egyet a kitartásra. :)

# 2

Amikor szerenádot kaptam

Méghozzá ezt a dalt. :) 
Nincs szebb annál, mint amikor a szerelmed úgy jó mélyen a szemedbe néz, végigsimít az arcodon, majd elénekel egy szerelmes számot.

1 évvel ezelőtt még kínosan nevettem volna ezen és azt mondtam volna, hogy giccses, most már viszont vagyok azon az önismereti szinten, hogy bevalljam: OLYAN BOLDOG VOLTAM, HOGY MAJD MEGHASADT A SZÍVEM!

Pedig szerintem Dávid nem is szerenádnak szánta, csak énekelt egyet. De így volt ez tökéletesen szép, spontán, sajátos. :D

Most pedig elérkeztünk az első pillanathoz. Nehéz meghozni a döntést, át is futottam előtte, miket választottam ki eddig. Könnyedből átevickéltünk itt a top 5-ben már kissé szentimentálisabb témák felé, lassan alig tudok mivel viccelni. Zavarba is jöttem ennyi komolyságtól.

# 1

A jelen

Hát igen, ez ultraspirituális és megafilozófikus lesz. Erre biztos senki sem számított.

Igyekszem minden pillanatot derűvel megélni, nem elkalandozni és az elszalasztottakon rágódni vagy még el sem jötteken görcsölni - hanem ebben a percben élni, és ebből kihozni a maximumot.

Ha ez elcsúszik, és mégis kikötök gondolatban annál az esetnél, amikor 6 éves voltam és a Csilla néni kiabált velem - hát sebaj, korrigálok és visszahúzom az agyam. Ha utána megint elkóborol, és azon kapom magam, hogy épp azt pörgetem a fejemben, hogy te jó ég, mit fognak gondolni rólam, ha ezt olvassák? meg különben is kit érdekel ez a sok hülyeség? - akkor megint inicializálok.

Most, amikor megnyomom az "Élesítés" gombot, tudatában leszek ennek a szépségével, az ujjpercem is tudatában lesz, nemcsak úgy csinálja.

Alázattal siklik a simipadon, megéli az apró barázdákat rajta, az enyhén, zsíros, kikopott felületű foltokat is.

A jelenünk a mindenünk, amink tényleg van.

Ha ezt megérted, az bizony elég sok terhet levesz a válladról és megtapasztalod ennek édes tisztaságát, szabadságát.

Persze, én egyelőre még képtelen vagyok konstans így élni, de gyakorlom, Dávid mellett főleg, ő a nyugalom  és derű nagykövete valami párhuzamos univerzumból.

Ez volt az én 10-es listám, kedvenc emlékeim az elmúlt (ingerszegény) 30 napból.
Ha van kedved, te is szedd össze legkedvesebb karanténbeli pillanataid, nézd meg te is a napos oldalad! :)

#maradj otthon #maradj pozitív

További szép karantént mindenkinek, most már megyek borozni és a jelent megélni,

Azile

.