Úristen! Hogy én mit műveltem az elmúlt napokban...
Eltelt a Húsvét. Nem volt egy tiszta pillanatom, de a sok száraz rosé és cenzúrázott élvezetek mellett lelkem a konyhában kezdett igazán szárnyalni. Házias Azile főnixként támadt fel poraiból és a "rendeljünk inkább pizzát" hozzáállást kútba hajította.
Csak, hogy szemléltessem, ez voltam én előző héten:
55 centiméteres kicsike a Don Pepéből. Hát nem volt egyszerű menet elfogyasztani, kétéjszakás kaland lett belőle.
Ehhez képest tegnap, mikor elgyötörten sírdogáltam egy rossz pillanatban:
Miért nem lehet menni sehová? Randizni sem lehet menni étterembe, szép ruhában.. Miért kell egész nap a kinyúlt macinaciban ülni és kihűlt pizzát rágni, amitől 5 órán belül elkap a hígfosás? Brühühü, stb...
Mégiscsak ünnep van, több, mint egy hónapja nem láttam a kutyáim, anyát...
Kellett valami, ami feldobja kicsit a hangulatot, valami, amitől viszünk egy kis ünnepiességet a Húsvétba, még akkor is, ha feje tetejére fordult a világ.
Végül az a bizonyos villamoskörte, mármint vilmoskörte, na... villanykörte kigyulladt a fejem felett és tündökölt itt Terézvárosban.
Hát itthon is lehet éttermest játszani!
Ki is raktam a fagyasztóból egy kis halat meg spenótot, ami a nagymamám kertjében nőtt, és megnéztem, mi az, amit már nagyon el kéne használni. A menü pedig:
Előétel
Sárgarépa és zellercsíkok, gyulai kolbászkarikák, hasábokra vágott trappista sajt, hozzá tzatziki mártogatós
Főétel
Fokhagymás, petrezselymes alaszkai tőkehalfilé, petrezselymes, sült céklával, édesburgonyával, répával, hagymával, vajon megabált spenótlevelekkel, zöldbabbal, nyomokban petrezselymet tartalmazhat
(igen, vettünk friss petrezselymet és fonnyadni kezdett)
Desszert
Nápolyi a Lidl-ből
Szépen tálaltam is, rég adtuk meg így a módját. Kellő mennyiségű fröccsöt is fogyasztottam hozzá, majd kidőltem.
Ma pedig, hajaj, most jön csak a dolog krémje!
Délelőtt nekiálltam répatortát csinálni, életemben először. A tetejére citromos mascarpone-hab került, csak erről sajnos nem csináltam még fotót, most pedig már lusta vagyok.
Délután, miután megittam két fröccsöt és még mindig unatkoztam, kitaláltam, hogyan kéne elhasználni a fonnyadó medvehagymánkat: medvehagymás-sajtos pogácsa! Még sosem csináltam pogácsát, élesztőm pedig nincs, mert furcsamód óriási hiánycikk lett, hiszen az apokalipszis mindenkiből péket csinált. Úgyhogy életem első pogácsája reformdarab lett.
Ez ilyen jóféle, joghurtos-tejfölös alapú, egész könnyed, medvehagymás finomság lett, de mégis jól felszívta a bort, úgyhogy most már almalevet iszom, hogy tudjak írni.
Szerintem holnap leírom a recepteket is, mert voltak bennük variációk a hagyományos NagyKönyvhöz képest, szóval mégiscsak meg kéne örökíteni, meg közben hátha véletlenül én leszek az új Nigella Lawson, csak engem nem fog fojtogatni a férjem. (Milyen férjem?)
Szóval ma kétféle "ételszüzességem" is elvesztettem, úgyhogy végülis eredményesnek ítélem ezt a napot. Ami mellesleg a huszonkilencedik napja az önkéntes karanténnak.
Holnap folyt. köv.
Azile
